A távoli múltban a növényeket többnyire étkezési vagy gyógyászati céllal termesztették.

Az akkori családok elsődleges célja, hogy élelmiszer- és gyógyszerraktáraik kitartsanak az évre. Valójában sem helyük, sem idejük nem volt arra, hogy a kerteket szépségük miatt műveljék. Az idő előrehaladtával és a társadalmak fejlődésével azonban a világ számos kultúrájában egyre népszerűbbé váltak a díszkertek. A nemes emberek az utazásaik során látott természeti tájak miniatűr másaival szerették volna egyedivé tenni kertjüket és otthonukat.

Japánkertek története

Ha meghalljuk a japánkert szót, valószínűleg patakokat, tavakat, sétányokat, hidakat, fehér homokot, kavicsot, hatalmas területeteket, nagy köveket, illetve egyedi alakú fákat és cserjéket látunk lelki szemeink előtt. Ezek a közös elemek nagyon régóta jelen vannak a japánkertekben. Nemcsak a Föld négy elemét, a földet, a levegőt, a tüzet és a vizet szimbolizálják, hanem a természet természetes ellentétes erőit is.

A hagyományos japánkertek

A hagyományos japánkertekben a homok és a kavicsok például folyókat, patakokat és tavakat szimbolizálnak. A homokba húzott hullámos vonalak a víz állandó mozgását ábrázolják. A hatalmas kövek és sziklák a hegyeket, míg a bambusz kerítések sűrű erdőket képviselik. A kanyargós utak és hidak a megvilágosodáshoz vezető utat mutatják nekünk, míg a díszlámpák célja, hogy irányítsák utunkat.

A japánkertek fejlődése

Bár a természet évszázadok óta képviseltetik magukat a japánkertekben, a japán történelem különböző korszakaiban különböző kerti stílusok domináltak. A japán kerttervezéssel és kertépítéssel foglakozó szakemberek voltak az elsők, akik kerttervezési szakkönyveket nyomtattak, így a japán kerti stílusok története könnyen nyomon követhető. A legtöbb kultúrához hasonlóan a díszkerteket, jelen esetben a japánkerteket is leginkább a gazdagok otthonaik vagy templomok és szentélyek díszítésére használták.