Természetvédelmi Japán Park

A minden évszakban látogatható park egyszerre élő műalkotás, közösségi alkotótér és a japán kertépítés gyakorlati iskolája. Tervezése 2010-ben, építése 2013-ban kezdődött; japán és magyar mesterek, támogatók és önkéntesek munkájával 2016-ban nyílt meg. A kertiskola és alkotóközössége munkáját 2023-ban Szentendre Város Pro Urbe díjával ismerték el. A Magyar Kertépítők Országos Szövetségének pályázatán a Japánkert-iskola kategória győztese lett, fenntartható és természetközeli megoldásaiért pedig 2026-ban arany minősítést kapott. A parkot tápláló, korábban elfolyó Pilisi-forrás vizét az alkotók kutatták fel, vezették a kertbe, majd természetes körforgásba kapcsolták. Az élő víz itt nem díszítőelem, hanem az élet hordozója: a talajjal, a növényekkel és az állatvilággal együttműködő ökológiai rendszert tart fenn, a környezet terhelése nélkül.

A Szentendrei Kertiskola az Ötödik Dimenzió Szobrászatának műhelye. A tér három dimenziójához negyedikként az idő, ötödikként pedig az élet társul. Ennek alkotói nyelve a La Forma Vitale, az „élő forma”: olyan forma, amely nem egyetlen pillanatban születik meg, hanem az időben bontakozik ki. A kert ezért soha nincs készen: a növekedés, a víz mozgása, a fény, az évszakok és az ember gondoskodó munkája napról napra tovább alakítja. A Kertiskola nem történeti kertek másolására törekszik. A japán kertművészet örökségét a jelenkor természeti és városi kérdéseire válaszoló, önálló kortárs művészeti nyelvként értelmezi újra.

A Szentendrei Kertiskola a négy nemzedék kertépítő hagyományát továbbvivő Kouki-ryu Kyoto Niwatsune kertiskola európai képviselete. Dani Zoltán, a park alapítója és szakmai vezetője, Hiraoka Yoshimichi japán kertépítő mester tanítványa.

Nature Conservation Japanese Park 

Open to visitors throughout the year, the park is at once a living work of art, a community creative space, and a school for the practical study of Japanese garden design and construction. Planning began in 2010 and construction in 2013; created through the joint efforts of Japanese and Hungarian masters, supporters, and volunteers, the park opened in 2016. In 2023, the work of the Garden School and its creative community was recognised with the Pro Urbe Award of the City of Szentendre. The Garden School subsequently won the Japanese Garden School category in a competition organised by the Hungarian Association of Landscape Contractors, and in 2026 received a Gold Award for its sustainable and nature-based solutions.

The water of a previously untapped Pilis spring was located by the creators, channelled into the park, and integrated into a natural cycle. Here, living water is not a decorative element but the bearer of life: together with the soil, plants, and wildlife, it sustains a functioning ecological system without placing a burden on the environment.

The Szentendre Garden School is a workshop of Fifth-Dimensional Sculpture. To the three dimensions of space, it adds time as the fourth dimension and life as the fifth. Its creative language is La Forma Vitale – “the living form”: a form that does not come into being in a single moment but unfolds over time. The garden is therefore never complete; growth, moving water, changing light, the seasons, and attentive human care continue to shape it day by day.

The Garden School does not seek to reproduce historical gardens. Instead, it reinterprets the heritage of Japanese garden art as an independent contemporary artistic language that responds to the environmental and urban questions of our time.

The Szentendre Garden School serves as the European representative of the Kouki-ryu Kyoto Niwatsune Garden School, which carries forward a four-generation tradition of garden building. Zoltán Dani, the park’s founder and artistic director, is a disciple of the Japanese garden master Yoshimichi Hiraoka.

センテンドレ庭園学校

自然保全型日本庭園公園

一年を通して訪れることのできるこの公園は、「生きた芸術作品」であると同時に、共同の創作空間であり、日本庭園の設計・施工を実践的に学ぶ庭園学校でもあります。計画は2010年、造園工事は2013年に始まり、日本とハンガリーの庭師、支援者、ボランティアの協働によって築かれ、2016年に開園しました。庭園学校とその創作共同体の活動は、2023年にセンテンドレ市のプロ・ウルベ賞を受賞しました。また、ハンガリー全国造園業協会が主催するコンテストでは「日本庭園学校」部門の最優秀賞に選ばれ、持続可能で自然に寄り添う取り組みが評価され、2026年には金賞を受賞しました。

かつて利用されないまま流れ去っていたピリシュ山地の湧水を、制作者たちが探し出して園内へ導き、自然の循環に組み込みました。ここで「生きた水」は単なる装飾ではなく、生命を支える存在です。土壌、植物、動物とともに、環境へ負荷をかけることなく、機能する生態系を維持しています。

センテンドレ庭園学校は、「五次元彫刻」の創作工房です。空間の三次元に、第四の次元として時間を、第五の次元として生命を加えます。その創作言語が、La Forma Vitale、すなわち「生命ある形」です。それは一瞬のうちに完成する形ではなく、時間の中で育ち、展開していく形を意味します。そのため、庭が完成することはありません。植物の成長、水の動き、光の変化、四季、そして人の丁寧な手入れが、日々新たに庭を形づくっていきます。

庭園学校が目指すのは、歴史的な庭園をそのまま模倣することではありません。日本庭園芸術の伝統を、現代の自然環境や都市が抱える課題に応える、独自の現代芸術の言語として再解釈しています。

センテンドレ庭園学校は、四代にわたる造園の伝統を受け継ぐKouki-ryu Kyoto Niwatsune庭園学校のヨーロッパ代表です。公園の創設者であり芸術監督を務めるダニ・ゾルターンは、日本庭園作庭家ヒラオカ・ヨシミチ師に学びました。

PARADICSOMI VIZESKERT

A Tiszta Föld-kert kortárs megidézése

A tó tükröződő felszíne magába foglalja az ég és a környező növényzet képét. A kövek szigetekké, a hidak távoli partok összekötőivé válnak. A kert látványa minden pillanatban más: a víz, a felhők, a fény és az évszakok újra meg újra átfestik.

A kompozíció a Heian-korban, különösen a 11–12. században kibontakozó japán Tiszta Föld-kertek a jōdo teien hagyományát idézik. Ezek a kertek Amitábha Buddha Tiszta Földjének, a földi léten túli békés és harmonikus világnak a képét teremtették meg. Nem egy valóságos tájat másoltak, hanem egy vágyott világ átélhető földi mását alkották meg.

PARADISE WATER GARDEN

A Contemporry Evocation of the Pure Land Garden

The reflective surface of the pond embraces the images of the sky and the surrounding vegetation. Stones become islands, while bridges connect distant shores. The appearance of the garden changes from moment to moment: water, clouds, light, and the seasons continually repaint the landscape.

The composition evokes the tradition of Japanese Pure Land gardens, or jōdo teien, which flourished during the Heian period, particularly in the eleventh and twelfth centuries. These gardens created an earthly vision of Amitābha Buddha’s Pure Land: a peaceful and harmonious realm beyond earthly existence. Rather than reproducing an actual landscape, they gave tangible earthly form to an ideal world for which people longed.

極楽浄土の池泉庭園

浄土庭園の現代的な表現

池の水面には、空と周囲の植物が映し出されます。石は島となり、橋は遠く離れた岸辺を結びます。庭の景観は一瞬ごとに変化し、水、雲、光、そして四季が、何度も新たに風景を描き変えていきます。

この庭園構成は、平安時代、とりわけ11世紀から12世紀にかけて発展した日本の浄土庭園の伝統を想起させます。浄土庭園は、阿弥陀仏の浄土、すなわち現世を超えた安らかで調和に満ちた世界を、地上の風景として表現したものです。実在する景観を写すのではなく、人々が希求した理想世界を、この世で体感できる姿として形づくりました。

MEDITÁCIÓS SZÁRAZKERT

A meditációs szárazkertben a külső táj a belső szemlélődés terévé válik. A sziklák hegyekké és szigetekké, a gereblyézett kavics hullámokká, folyókká, óceánná vagy örvénnyé alakulhatnak a szemlélő képzeletében.

A karesansui a Muromachi-korban, a 14–16. században vált a japán kertművészet meghatározó formájává. Kevés eszközzel nemcsak természeti tájat, hanem buddhista tanítást, történetet vagy jelképes jelenetet is megidézhet. Megjelenítheti például a buddhizmus Japánba érkezését vagy a folyón átkelő tigrisek történetét. A kert nem egyetlen megfejtést közöl. Teret nyit a képzeletnek, és a szemlélődőt a külső tájtól saját belső világának felfedezése felé vezeti.

MEDITATIVE DRY GARDEN

In the meditative dry garden, the outer landscape becomes a space for inner contemplation. In the viewer’s imagination, rocks may become mountains and islands, while raked gravel may transform into waves, a river, an ocean, or a swirling current.

Karesansui became a defining form of Japanese garden art during the Muromachi period, from the fourteenth to the sixteenth century. Using only a few elements, it can evoke not only a natural landscape but also a Buddhist teaching, a story, or a symbolic scene. It may represent, for example, the arrival of Buddhism in Japan or the story of tigers crossing a river.

The garden offers no single interpretation. It opens a space for the imagination and leads the viewer from the outer landscape towards the discovery of their own inner world.

瞑想の枯山水庭園

瞑想のための枯山水庭園では、外の風景が内なる思索の場へと変わります。見る人の想像の中で、岩は山や島となり、砂紋を描いた砂利は波や川、海、あるいは渦となって現れます。

枯山水は、室町時代の14世紀から16世紀にかけて、日本庭園芸術を代表する形式の一つとして発展しました。限られた要素によって、自然の風景だけでなく、仏教の教えや物語、象徴的な情景を表すこともできます。例えば、仏教の日本伝来や、川を渡る虎の親子の物語を表現する場合もあります。

この庭が示す意味は一つに限定されません。想像力のための余白を開き、見る人を外の風景から自らの内なる世界の発見へと導きます。

TEAKERT

A 16. században kialakult teakert, a roji – „harmatos ösvény” – a hétköznapok zajából a tea csendjébe vezet. Árnyékos, buja növényzete, mohás sziklái, gondosan elrendezett, szabálytalan lépőkövei, kézműves bambuszkerítései és japán kőlámpása egy mély erdőben fakadó tiszta forrás környezetét idézik. A teaház csak fokozatosan, szelíden tárul fel.

A tsukubai eredete a tea elkészítéséhez használt természetes forrásokhoz kapcsolódik. Központi eleme az alacsonyan elhelyezett kő vízmedence; körülötte meghatározott rendben sorakoznak a vízvételt segítő kövek, köztük a lámpás és a vízedény elhelyezésére szolgáló kövek. Innen merítették a friss vizet a tea elkészítéséhez. A később kialakult teaszertartási gyakorlatban a vendég ugyanezen a helyen lehajolva öblíti le kezét és száját, mielőtt a teaházba lép. A teakert így nem pusztán a teaszertartás háttere, hanem felkészülés a találkozásra: út a harmónia, a tisztelet, a tisztaság és a nyugalom felé.

TEA GARDEN

The tea garden, or roji – the “dewy path” – emerged in the sixteenth century and leads visitors away from the noise of everyday life into the tranquillity of tea. Its lush, shaded vegetation, moss-covered rocks, carefully arranged irregular stepping stones, handcrafted bamboo fences, and Japanese stone lantern evoke a pure spring rising deep within a forest. The teahouse reveals itself only gradually and gently.

The origins of the tsukubai are connected to natural springs whose water was used to prepare tea. Its central element is a low stone water basin, surrounded by purposefully arranged stones that assist in drawing and using the water, including stones for placing a hand-held light and a water vessel. Fresh water for preparing tea was once drawn from here.

In the tea ceremony practice that subsequently developed, guests bow at the same place to rinse their hands and mouth before entering the teahouse. The tea garden is therefore more than a setting for the tea ceremony: it is a preparation for an encounter, a path towards harmony, respect, purity, and tranquillity.

茶庭

16世紀に成立した茶庭、すなわち露地（「露にぬれた小径」）は、日常の喧騒から茶の湯の静けさへと人を導きます。木陰に包まれた豊かな植栽、苔むした岩、丹念に配置された不規則な飛石、手仕事による竹垣、そして日本の石灯籠が、深い森の中に湧き出る清らかな泉の風景を思わせます。茶室は、歩みを進めるにつれて、静かに少しずつ姿を現します。

蹲踞（つくばい）の起源は、茶を点てるための水を汲んだ自然の泉と結びついています。その中心となるのは、低く据えられた石の手水鉢です。周囲には、水を汲み、用いるための役石が定められた配置で置かれ、手燭石や湯桶石などが含まれます。かつてはここから、茶を点てるための新鮮な水を汲みました。

その後に整えられた茶の湯の作法では、客は茶室に入る前に、同じ場所で身をかがめ、手と口を清めます。したがって茶庭は、単なる茶会の背景ではありません。それは出会いへの心の準備であり、和敬清寂、すなわち調和、敬意、清らかさ、静けさへと至る道なのです。