Ahogy a festőpalettán az alapszínek, úgy jelenik meg a japánkerttervezőknek a növény, az üres tér, a szikla, a víz, a kavics, a lámpás, a csobogó, a vízesés.

A képet, a kertet úgy kell megkomponálni, hogy az üres tér is megmaradjon. Nem kell minden színt megfesteni, még ha ott is vannak a palettán. Inkább az üresség és a telítettség közötti arányt, a természet szent, érintetlen érzését kell megteremteni. A japánkerttervezők nem botanikusként, inkább formákban, arányokban gondolkodnak. A növény csak egy szín a palettáról, nem a fajtája adja meg a lényeget.

A szentendrei japánkert „megfestése”

Dani Zoltán, a szentendrei japánkert alkotója az örökölt növényzet nagy részét megtartotta, alakította, és beleillesztette a kert teljes képébe, háromdimenziós festményét az évek folyamán japán fajokkal is kiegészítette. Az örökölt növényeket japán stílusúra nevelte, ami egyébként a japánkert-építési kultúrában teljesen elfogadott.

A szentendrei japánkert növényei

A japánkertépítés nem abban teljesedik ki, hogy minden jelképét és növényét egyszerre használja. Találkozhatunk olyan japánkerttel, amely kizárólag formára nyírt azáleákból áll, még a sziklákat is azok helyettesítik. A szentendrei japánkertben találkozhatunk bambusszal, cseresznyével, feketefenyővel, japánjuharral, aranyvesszővel, amelyek honos japán fajok.

A szentendrei japánkert fejlődése

Abból, amit korábban megépített, ma már sok mindent sokkal egyszerűbb, tisztább formává és képpé alakítja át alkotója. Tudatosan összpontosít erre, ezzel magát is folyamatosan tanítja. Dani Zoltán szerint még mindig hosszú az út, de az út a lényeg, nem a cél, a megérkezés. A japánkert egy életre szóló ösvény. Fontos a teljes szívvel végzett munka, az igyekezet, a fölismerések, amelyben találkozunk önmagunkkal, és megélhetjük az időtlenség zen érzését.