A japánkert japán stílusban épült kert, melynek célja, hogy egyszerre gyönyörködtessen és elgondolkodtasson, békés, nyugalmat árasztó helye legyen az elmélyülésnek, meditációnak. Kevésbé spirituális célja az érdekes formájú kövek, ritka növényfajok bemutatása.

Japánkert - Mi a lényeg?

A japánkerteknek nem meghatározott szabályrendszerek alapján épült kertek. Itt a látvány, az összkép a lényeg, hogy mikor ott leülünk, úgy érezzük, megérkeztünk a befelé figyelés legtökéletesebb helyszínére. A japánkert az, ahol minden napon, minden évszakban egy kicsit más arcát láthatjuk a több dimenzióban megkomponált festményünknek.

Japánkert - Hagyományos stílusok

Hagyományosan a kert stílusa szerint lehet shin forma, ami a természethez legközelibb, a természetes képek kicsinyített mása, és lehet so forma, vagyis az egyszerűségre törekvő. A kettő közötti átmenet a gyo forma. A shin stílusú kertek elrendezése dekoratív, a központi épületek kertjei voltak ilyenek. A so jellegű kert elemeinek elrendezése ritka, aszimmetrikus, absztrakt. A buddhista templomkertek épültek ilyen stílusban. A gyo stlíusban az elrendezés szabadabb, ritkább az elemek elrendezése. A lakóházak esetében, a kert és az ebédlő előtt találhatók ilyen kertek.

A japánkertek több változata is ismert, mint a hagyományos japánkert, a szárazkert és a teakert, melyhez a japán teaszertartás is kapcsolódik. Mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai.

A japánkert elemei

A japánkert legfontosabb alkotóeleme a víz, a kövek és a sziklák. A víz általában mesterséges tó formájában jelenik meg, amit néha forrás táplál, így egyes kerteken patak folyik át. A szárazkertekben a vizet fehérhomok vagy murvakő „helyettesíti”, ahol a víz fodrozódását érzékeltetve vonalakat is húzhatnak bele. A köveket a japánok tisztelik, sokszor messzi vidékekről szerzik be a legkülönlegesebbeket. A kertben haladó utak is általában kövekkel vannak kirakva. Gyakori a mesterséges dombok, szigetek, vízesések, fahidak, nagyméretű kavicsok, kőlámpások, kőmedencék, esetleg kőpagodák használata. A kapuk bambuszból vagy japán fafajtákból készülnek. A pavilonok ritkábban fordulnak elő, mint a kínai kertekben.

A japánkert növényzete

Virágokat általában a bejárathoz ültetnek, és általában egy fő karakterisztikus virág jellemzi a kertet, ami minden évszakban más, szezonálisan. A növényhasználat különleges. Főként a formák változatossága, a fák lombozatának színváltakozása dominál. A fű általában letisztult. A fontosabbak az örökzöldek, a juharfák, a japán cseresznyefák, a bokrok és a cserjék. A moha és a bambusz is fontos elem. Hazánkban is nevelhető jellegzetes növény a bambusz, a páfrány, a moha, a japán feketefenyő, a japán kamélia, az ujjas juhar, a japán cseresznye, az őszibarack, a rododendron, az árnyékliliom, a babérmeggy, a puszpáng. Az is előfordul, hogy az éghajlati adottságok miatt más fajta növényeket is ültetnek, mint a Japánban őshonosak, de azért igyekeznek követni a hagyományokat a japánkert esetében.