A japánkert egyedülálló stílusa miatt világszerte népszerű, a világ számos pontján, akár Magyarországon is ellátogathatunk egybe, ha nyugalomra, feltöltődésre vágyunk.

Japánkert - A vallás is alakította

Japánban maradt fent a műemlék jellegű kertek többsége, melyek többnyire templomok, szentélyek, paloták mellett épültek, de a múlt századból fennmaradt néhány Kyotóban lévő magánkert is. A japán kertépítés hagyománya i.sz. V-VI. századig, az államalapításig nyúlik vissza. A japánkert sajátossága a természetes stílus, nincs bennük semmi fényűzés vagy pompa. A sintoista vallás szerint a természeti elemekben is lakoznak istenek, ezért a kert elemeinek alakulásában jelentős szerepet játszottak. E felfogás alapján a természet tisztelete alakította az alapvető kertépítő elemeket, a vizet, a fákat, a sziklákat, a hegyeket, a dombokat, fehér homokot. A VI-VII. században Shotoku herceg támogatásának köszönhetően kapott szabad teret a buddhizmus terjedése. Ezután, a VI. század végére államvallás lett és a kertépítésre is nagy hatást gyakorolt.

Japánkert - A nemesség körében volt népszerű

A Heian-korszak (784-1185) alatt a Tendai és Shingon szekták megjelenésével a buddhizmus és a sintoizmus kezdett összeolvadni, ez pedig lehetővé tette a buddhizmus nemzeti jellegűvé válását. A korszakban a nemesek maguk tervezték kertjeiket. Az első kertépítéssel foglalkozó szakkönyv a Sakuteiki, a XI. századból származik, két tekercse nemzeti kincs, melyet könyv formájában az Edo-korban (700 év múlva) adtak ki. A kertépítés fellendülése ebben a korban azért lehetett jelentős, mert megerősödött a nemesség helyzete, s ez komoly paloták építésével járt együtt, egyre népszerűbb lett a japánkert maga.

Japánkert - Meditáció helyszínéül szolgált

Ezt követte a Kamakura-korszak, amikor a nemesség helyett a szamurájrend vezetői vették át a hatalmat és katonai vezetők irányítottak a vidéki központokban, akik alacsonyabb származásukból adódóan előnyben részesítették az egyszerűséget. Szellemi téren a zen buddhizmus hatott a művészetekre és a kultúrára, ezért a kolostorokban kicsi, absztrakt kertek létesültek, melyek szórakoztatás helyett a meditációt és az elmélyülést szolgálták. Tervezőik a zen papok voltak. Kiemelkedő jelentőségű a kyotoi Tenryuji templom kertje.

Ezután egy viharos időszak következett a folyamatos feudális háborúkkal. Kyoto és vele együtt a benne lévő paloták, és kertek is elpusztultak. A kertművészet viszont számos új vonással bővült, mivel az uralkodó család pártolta a művészeteket. Ekkor alakult ki a legabsztraktabb kert, a Zen buddhista sziklakert (szárazkert). A kövek elrendezése elvont gondolatokat közölt, elrendezése a meditációt szolgálta. Azért nevezik szárazkertnek, mert a vizet fehér homok vagy murvakő jelképezi, ez pedig a japánkert egy stílusa.

Japánkert - Megnyílt a nyugati világ

Az Edo-korszakban fellendült a kereskedelem, a gazdaság a városokban. A kertművészet újra kibontakozott. A korábbi irányzat vonásait új, kínai hatások ékesítették, nyugati hatás ekkor még nem volt érzékelhető. Gyakran használták a kölcsönzött tájkép rendezési elvét, mely egy adott természeti hely kertbe való beillesztését jelenti. A Mejii-korszak 1868-tól 1912-ig tartott. Ez a feudalizmus bukásának, a nyugati szellem megjelenésének, a kapitalizmus kialakulásának időszaka. A japánok a kikötők megnyitásával, a kereskedők és turisták megjelenésével rálátást nyertek a nyugatiak szokásaira, kultúrájára. Kezdtek háttérbe szorulni a hagyományos szokások és elterjedni a nyugati stílusok, technikák. A kertészet külön szakma lett, és már főiskolán is tanították a kerttervezést.

A gazdag polgárok is kerteket építettek a házaik mellé, de épültek modern kertek buddhista épületek mellé is. Sok kisméretű japánkert épült magánházaknál, kőlámpással, változatos növényzettel.