Ha még nem is jártunk igazi japán teakertben, a filmvásznon már biztosan találkozhattunk egy-kettővel. De mire is hivatottak valójában ezek a gyönyörű kertek?

A kertek, amiket ma a teakert fogalma alá sorolnánk, a 16. században kezdtek megjelenni világunkban. A japánok szerint a teakert egy út, amely a mindennapi ügyek világát köti össze a teaházak belső területével. A teakertek egész atmoszférája egy hegyi ösvény érzését hivatott felidézni, míg a teaház egy egyszerű otthont szimbolizál.

A japánkert metaforája

A japán emberek szerint a természet egy olyan hely, ahol lelki megvilágosodás érhetünk el. Amint eljön az idő, a természetbe visszavonulhatunk és ez a visszavonulás a lelki fejlődésünk metaforájaként értelmezhető, hiszen a hegyek, illetve a természet felé vonultak vissza az ősi bölcsek is. Valójában nem is kell Ázsiáig mennünk, mivel az elmélkedéshez a nyugati keresztény kultúrában is népszerű hely volt a természet.

Japán teakertek

A japán teakerteket általában két részre oszthatjuk. A külső és a belső részt egy egyszerű bambusz kapu választ el egymástól. A kert osztottsága csupán elméleti jellegű, ami segít az előrehaladás és a fejlődés érzetének felébresztésében. A japán teakertek legjellemzőbb szereplői az örökzöldek, a fő talajtakaró pedig a mohákból álló természetes szőnyeg. A kertben minden az érzékek megnyugtatására szolgál, a teakertek a legkevésbé sem hivatottak drámai hatást kelteni.

Japánkert tervezése

A japánkertek tervezésének és építésének egyik legszebb része, hogy nem kell szigorú szabályokhoz tartanunk magunkat. A japánkertek egyik fő jellemzője, hogy nem illenek könnyen egy adott, szorosan meghatározott kategóriába. Sokkal inkább keltenek olyan érzést az emberben, mintha kertek töredékei tűnnének fel és alkotnának együtt egy nagy, harmonikus egészt.